3.Fejezet: Ismeretlen Ismerősök

-Jössz?-Intett Dominic a fejével.-Körbe vezetlek.

-Aha.-Löktem el magam a kocsitól, majd Dom-mal elindultunk a kocsk között.Egy drift pályánál álltunk meg ahol egy rohadt jó 67-es Chevy Impala forgott körbe körbe egy szöszi csaj körül...Eszméletlen volt.

-Az ki?-Böktem fejemmel az Impala felé.

-Ő Wolf...Ryan Wolf.Montana legjobb sofőre...Igazi rosszfiú...-Horkantott.-Azt mondják...Ha kiáll valaki ellen...A tét a vesztes sofőr keze.És...sok félkezű sofőrt láttam már, akik mind kiálltak ellene...Kevés sikerrel.

-Montana...-Morogtam.Kezeim ökölbe szorultak és fortyogott bennem a düh.

-Hé..Te...Ismered ezt a fickót?-Kérdezte Dom meglepetten.

-Ismerem...Nagyon is jól ismerem...-Sziszegtem.

Senki nem tudja, de érzelmi, családi okai vannak, ennek a feladatnak.Montana megölte a szüleimet mikor még tíz éves voltam...Én meg végig néztem...Lelőtte az apámat.Anyámat megerőszakolta, aztán ugyancsak megölte.Én meg ott kuporogtam a szekrénybe és láttam mindent...

-Hé...Jól vagy?-Kérdezte Dominic.

--igen...-Bólintottam.-Bocsi.Csak elkalandoztam...-Motyogtam.

-Ja...Látom...-Bólintott.

-Mennyünk...-Léptem hátrébb, de bele ütköztem valamibe...Vagyis...valakibe...Megfordultam és egy kigyúrt, néger, tetovált ipse állt mögöttem...

-Áh és itt van Felix...-Karolta át a vállamat Dom.-Mit akarsz góré?!

-Mr. Montana hívat.-Nézett rám a fickó.

-Hát...Mond meg a te Mr. Montana-dnak, hogy nem érek rá.-Feleltem gúnyosan.

-Mr. Montana-nak nem lehet ellent mondani!-Ragadta meg a karomat a fickó.

-Felix!Állj le!Most!-Szólalt meg Dom.

A Felix nevű ipse elindult, maga után vonszolva engem.Dominic meg jött utánunk...

Egy fekete Range Rover mellett álltunk meg és ott volt...Ott volt az a rohadék Frederic Montana...És az a görény rajtam legeltette a szemét...

-Szóval maga Montana...-Horkantottam.

-Óh szóval hallottál már rólam?-Lépett elém, s végig simított a karomon.Rögtön el is rántottam.

-Remélem nem mondok újat, ha azt mondom, hogy...Nem csupa jót.-Gúnyolódtam.-De sokat is...

-Hát...És mit szólnál hozzá, ha ma este még többet meg tudnál rólam?-Mosolygott önelégülten.

-Inkább meghalok.-Sziszegtem.-És...Egyébként is...Le vagyok foglalva.-Fontam össze magam előtt a karomat.

-Óh...Toretto színre lép?-Mérte végig Dominic-ot gúnyosan.-Én már azt hittem Letty óta nőre nem is néztél.-Horkantott.

-Ne merd a szádra venni a nevét, Montana!-Lépett előrébb Dom.

-Hé...Nyugi...Lazulj be...-Röhögött.-Vagy...Inkább mennyetek a francba.-Intett a gorilláinak akik elengedtek minket, mi meg elmentünk vissza a kocsikhoz.

-Az a rohadék...-Csaptam a kocsim tetejére ami hangosat koppant.Majd lehajtottam a fejemet és csak mély levegőket vettem...

-Hé...Öhm...Minden oké?-Érintette meg a karomat egy kész...Dominic...

-Öhm...Igen...-Motyogtam.-Csak...Le kell, hogy...Nyugorjak és...Haza kéne mennem.

-Azt nem lehet.-Rázta a fejét.Majd magyarázkodni kezdett.-Látod ott azokat?-Bökött fejével egy tőlünk jobbra lévő csoporthoz.Majd bólintásomra folytatta.-Azok ott Montana emberei.Csak arra várnak, hogy elmenny a te üres-gondolom én-lakásodba, hogy aztán lecsapjanak és elvigyenek Montana-hoz egy gyors éjszakára...Aztán még ki tudja mi lenne...-Mondta.

Még a gondolatba is bele borzongtam...Hogy Montana és én...Brr...

-De...Akkor...Én most...Hova mennyek?-Túrtam bele a hajamba idegesen.

-Öhm...Gyere el hozzám.A húgommal kijönnél...Saccra...Egy idősek vgytok és...Ma van nálunk egy buli.Ha gondolod...Még aludhatsz is egy keveset.-Mondta egy kedves mosoly kíséretében.

-Hát...Nem is tudom...-Motyogtam.-Alig ismerlek...

-Hát...De ha Montana ágya a célod...Megértem.-Vont vállat.

-Nem!Vagyis...Oké menyjünk...De...Adj még...tíz percet.-Nyitottam ki a kocsi ajtómat.Majd bólintására beültem.-Addig ülj be.-Böktem az ő kocsija felé.Aztán ment és beült.

Én meg...Hálát adtam az égnek, hogy betettem pár plusz rucit...És a legkényelmesebb csizmámat...Gyorsan átvedlettem, felhúztam a csizmámat aztán indítottam a motort.Dominic megindult, én meg utána gurultam...